Prücsök és az avokádó

Apa mostanában egyre többet dolgozott és nyilvánvalóvá vált, hogy amíg véget nem ér az év, csütörtökönként nem fog időben odaérni Prücsökért a suliba. Ezért kellett egy „B terv”, egy „B terv”, akit Larának hívtak. Lara volt az első, akit a Linkedin az Apa által összeállított profil alapján javasolt. Lara grafikusként dolgozott és legjobban manókat szeretett rajzolni. A Linkedin szerint volt gyerekfelvigyázási tapasztalata, különböző országokban, különféle korú gyerekekkel.
Apa úgy látta, hogy egy szombat délután lenne a legalkalmasabb arra, hogy bemutassa őket egymásnak.
– Szia, Lara vagyok. – mondta a lány és leguggolt mellé, így az arcuk nagyjából egy magasságban volt. Prücsök meglepődött. A felnőttek jellemzően mindig magasról szóltak hozzá, lenéztek rá és megmondták, hogy mit csináljon, meg mit ne. Lara más volt.
– Szia. – válaszolta a kislány. Fontolgatta, hogy esetleg „csókolomot” kéne köszönnie, mert láthatóan volt közöttük jó 20 év, de az valahogy nem illett oda.
– Ültettél már valaha avokádót? – kérdezte a másik. Prücsök csodálkozva nézett és nemet intett a fejével.
– És szeretnél? – folytatta Lara nevetve.
– Ami terem rajta a végén, az finom lesz? – a kérdés lássuk be, elég indokolt volt.
– Hát, én szeretem… ha akarod megkóstolhatod és eldöntheted utána.
Prücsök bólintott. Így lett az, hogy a találkozást követő fél órával már a konyhapult mellett ülve figyelte, ahogy Lara óvatosan körbe forgat egy zöld, körtére emlékeztető gyümölcsöt. Megmutatja neki, hogy honnan lehet tudni, mennyire friss, mikor alkalmas arra, hogy megegyék, elültessék, aztán hámozni kezdi, de nem úgy mint egy almát, mert az avokádó héja könnyen leválik, szinte egyben le lehet húzni, mint a régi tapétákat. Prücsök is kipróbálhatta, sőt, meg is nyomkodhatta és nézte, hogy a külső burok alatt valami krémesen kenődő, halványzöld anyag van.
Lara egy késsel nagyon óvatosan cikkelyeket vágott, amik mentén le tudta választani a gyümöcshúst a magról. Prücsök kerek szemekkel nézte. Sose hitte volna, hogy ennek a valaminek itt ekkora magja lesz.
Lara akkor vett egy kenyeret, megpirította, halványan megkente vajjal és rá helyezett két szelet avokádót, egy kis paradicsomot és megsózta, majd Prücsöknek nyújtotta:
– Kóstold meg, hogy tudjuk, szeretnél-e ilyet ültetni.
A kislány beleharapott és nagyra kerekedett a szeme:
– Nahát…
– Nahát… mi?
– Ez nem édes! – szólt Prücsök őszinte döbbenettel.
– De nem ám.
– És nem is keserű… meg semmihez sem hasonlít, amit ismerek.
A kislány harapott még egy falatot, lassan ízlelgette.
– Maradhat? – kérdezte Lara nevetve.
Prücsök, mivel teletömte a száját csak bólogatni tudott.
– Akkor, ha megetted, kezdhetjük is. Szükségünk lesz egy filctollra, egy adag foogpiszkálóra és egy pohárra.
Prücsök térült-fordult és a pultra tette a hozzávalókat. Lara közben megmosta az avokádó magját és szárazra törölte. Aztán berajzolt pár pöttyöt körben ott, ahol a legszélesebb volt a mag. Majd fogott egy fogpiszkálót és óvatosan beleszúrta.
– Ez az első, a többi pötty helyére szúrd te. – nyújtotta át a kislánynak. – Figyelj arra, hogy ne túl mélyen told bele, mert akkor megsérülhet.
Prücsök nagyon koncentrált. Ilyenkor egy kicsit összevonta a szemöldökét és szorította a száját. Az első fogpiszkáló elhelyezés nem sikerült túl jól, azt Lara kiigazította, a másodikat együtt csinálták, a harmadikat már Prücsök, és a többit is. A mag egy idő után úgy nézett ki, mint egy balerina fogpiszkáló szoknyában tüll helyett.
Mikor ezzel megvoltak Lara óvatosan a pohár peremére támasztotta.

– Most pedig teszünk a pohárba vizet és a te dolgod lesz, hogy minden nap ellenőrizd le, hogy a mag alja belelógjon. Ha látod, hogy elkezdenek kinőni a gyökerei, szólj, és akkor jöhet a következő lépés.
Prücsök nagyon lelkes volt, eldöntötte, hogy minden nap legalább kétszer ránéz majd a pohárra. És alig várta, hogy megmutathassa Apának az „ültetvényt”.