Prücsök és a nevetés

Prücsök a fejére tette a párnát és próbált tovább aludni, de egyszerűen nem tudott. Túl nagy volt a zaj. Volt sokféle hang, amit már be tudott azonosítani: volt a hajnali kukásautó, volt a Szotyi féle szuszogás, volt a reggelikészítés csörömpölése, tavasztól őszig volt időnként madárdal.
De ez valami más volt: valami éles, hangos nevetés. Prücsök dühös volt a szomszédra a jókedve miatt, hogy az nincsen rá tekintettel és reggel fél 9-kor ricsajozik. Voltak a házban szabályai a csendnek: tilos volt a hangos zenehallgatás, a lakásban futkározás és az éjszakai mosás. Prücsök végül nem bírta tovább, és úgy, ahogy volt, pizsiben elindult megkeresni Apát, hogy megkérje, hogy márpedig most szolgáltasson neki igazságot.
Apa a konyhában volt, egy könyvet olvasott.
– Jó reggelt! – köszönt az álmos arcú kislánynak.
– Nem jó! – közölte Prücsök.
– És miért nem? – kérdezte Apa.
– Gyere a szobámba és megmutatom! – duzzogott a gyerek.
Apa leült a gyerekágy szélére és szétnézett. Próbálta felmérni, hogy mi az, ami nem stimmel… Miből származhat ez a kora reggeli feszültség. Nem vett észre semmi furcsát.
– Csak figyelj! – mondta Prücsök és egészen közel lépett az ablakhoz, feltartva az ujjacskáját.
Felhangzott újra a nevetés. Apa elmosolyodott.
– Valaki nevet… – mondta.
– Ez nem nevetés, hanem csendháborítás! – méltatlankodott Prücsök – Én még aludni akartam, de így nem tudok.
– Oh… – mondta Apa. – És mit szeretnél?
– Azt, hogy szólj rá! – mondta Prücsök – Hogy hagyja abba.
Apa elkomorodott.
– Szóljak rá valakire, hogy ne legyen jókedve, csak hogy te aludni tudj?
– Jókedve lehet, csak ne nevessen hangosan. – pontosított a kislány.
– Nem gondolod, hogy ez egy kicsit önző? – kérdezte Apa.
– De… – helyeselt Prücsök, – nagyon is azt gondolom. Nem szép, hogy nem hagy másokat aludni.
– Gyere, – mondta neki Apa – akkor most lemegyünk és beszélünk a nevetés forrásával.
Lentebb sétáltak egy emeletet és becsöngettek. Picit később kulcscsörömpölés hallatszódott.
– Sziasztok! – köszönt a szomszéd és mosolyogva a piszis Prücsökre nézett. – Mi járatban nálunk?
– Kisasszony, – nézett rá Apa is – mondjad.
A kislány csak állt. A szomszéd így direktbe nem tűnt idegesítőnek és most éppen hangos sem volt.
– Arra ébredtem… – kezdett bele Prücsök. – hogy nevettek.
– Soha rosszabbat! – kacagott a lány – Itt van egy barátom, aki borzalmas szóvicceket tud és a reggeli minden apró részletét kielemezte már. Beszálltok?
Prücsök jelentőségteljesen Apára nézett, aki kivételesen nem mentette meg. A kislány tétovázott egy kicsit, majd megkérdezte:
– Müzli van?
A szomszéd bólintott:
– Epres joghurtos – és szélesebbre nyitotta az ajtót.