Prücsök és az ünnep

– Ünnepelünk ma? – kérdezte Prücsök egészen váratlanul egy reggel.
– Mit ünnepelnénk? – kérdezett vissza Apa, aki közben rásandított a falon lévő közös naptárra, ami szerint csak egy egészen egyszerű szerda volt.
– Az Életet. – szólt a kislány és már ment is a hűtőhöz és kezdte előpakolni belőle a tejszínhabot és a cseresznyés-banános lekvárt.
Apa egy pillanatra megállt. Nem nagyon értette, honnan jutnak ilyenek Prücsök eszébe… de mindig, mikor elkezdett belegondolni, látta, hogy a gyerek mond is valamit, nem csak beszél. Az órájára nézett, majd elővette a telefonját és írt egy SMS-t az első ügyfélnek, hogy kezdjék fél órával később a meetinget.
– Ünnepelünk bizony! – mondta és elkezdte rendezgetni a konyhapultot, hogy oda férjenek a kellékek.
Az ünneplésnek volt egy sajátos ceremóniája, ami úgy kezdődött, hogy Apa palacsintákat sütött. Egészen pontosan amerikai palacsintát, (amit mondjuk Prücsök nem értett, hiszen a palacsinták a konyhában készültek és nem Amerikában…) az ízét viszont szerette, meg azt, hogy kicsik voltak és kerekek. Az amerikai palacsinta köztudottan cseresznyés-banános lekvárral volt a legfinomabb. Ilyet viszont csak egy helyen lehetett szerezni, és akkor sem túl sokat, mert egészen pici (gyerekméretű) üvegekben kerültek forgalomba.
Ezért, különleges alkalmakra tartották… mint a mai.
Apa mindig nagyon pontosan kiszámította a hozzáadott dolgokat… „így süt egy mérnök” mondta volna egy külső szemlélő, de csak Prücsök volt ott, aki lelkesen hozta a mérleget, és a régi cumisüvegét, amiben a ml-t mérték.

Ez a recept:
– 190 gr list
– 38 gr cukor
– 7 gr sütőpor
– 3 gr só
– 45 gr olvasztott vaj (ami nem sós)
– 355 ml tej (cumisüvegben mérve)
– 2 nagy tojás (nagyobb, mint Prücsök ökle)
– 2,5 ml vanilia aroma.
Először a folyékony összetevőket kell arányosan elegyíteni, aztán pedig hozzá lehet adni a szárazat (amit előtte szintén alaposan el kell keverni (pl. a lisztben a sütőport mindenek előtt)). A kevergetés óvatosan történik, mert Apán már ing van és nincs rajta kötény.
A palacsintákat aztán olvasztott vajon lehet kisütni és néha egészen extrém formát öltenek.

Prücsök egy széket húzott a konyhapult mellé, és néha egy-egy mazsolát ejtett bele a tésztába, hogy a palacsinta-lénynek legyen szeme is.

Mikor mindez készen volt, jöhetett a tálalás:
1 palacsinta, 1 adag lekvár, 1 tejszínhab, aztán megint: palacsinta, lekvár, tejszínhab. Prücsök csak egy 2 emeletből álló tornyot tudott megenni, Apa akár 4-5 emeleteset is. Szotyi pedig olyan szívfacsaróan nézett, hogy neki adtak jutifalatot (meg Prücsök egy fél palacsintát az asztal alatt, mikor Apa nem nézett oda.)

Ahogy beragyogott a délelőtti nap, rásütött a konyha asztalra, a kislány teljes koncentrációval próbálta a villára szúrni a palacsinta darabkát, Szotyi az asztal alatt szuszogott, Apa pedig nézte őket és mosolygott.

Ünnep volt.