– Apa – szólt egyik reggel Prücsök, miközben a zabpelyhet kanalazta – új frizurát szeretnék.
– És miért? – kérdezte Apa, aki ilyen szempontból már rutinos volt. – Láttál valamit a suliban?
– Nem. Csak azt néztem, hogy Szotyit milyen könnyű megfésülni, az ő szőre nem csomósodik be, nem akad össze, nem húzza a fésű… én is ilyet szeretnék, amivel reggelente nem kell időt tölteni, csak megrázom és már kész is.
– Biztos ez? – jött újra a kérdés, hiszen felnőtt férfiként a rövid haj előnyeivel tisztában volt, de elég nehezen képzelte bele magát egy kislány helyzetébe. Ráadásul ott volt a kockázat, hogy egy rosszul sikerült hajvágást nem lehet csak úgy pikk-pakk helyre hozni. Prücsök bólintott.
– És mikor szeretnél fodrászhoz menni?
– Ma. – Jött a határozott válasz. – Mire is várnék, ha már eldöntöttem?
Így lett az, hogy Apa, Prücsök és Szotyi felkerekedtek és kerestek egy kutyabarát fodrászatot a városban, fontos volt ugyanis, hogy a modell (Szotyi) jelen lehessen az akciónál.
Gerda (így hívták a fordász lányt), az első pillanatban meglepődött – mikor a hatéves vendég a fordásszékbe felkászálódva határozottan kijelentette a kutyusra mutatva, hogy „Olyan frizurát szeretnék, mint ami neki van.” – aztán vette a lapot és pontosította az igényt:
– Csak a hosszára gondolsz vagy a színére is?
– Csak a rövidségére – helyesbített nevetve Prücsök, – a fele színe már amúgy is megvan, a fehéret meg Apa hajában gyűjtjük.
Eközben Szotyi, aki sejtette, hogy most azért róla van szó, hiszen többször is rá mutattak, lelkes farkcsóválással takarította a fodrászat padlóját.
– Ha ennyire rövid hajat vágunk neked – mondta Gerda – akkor honnan fogják tudni, hogy kislány vagy?
– Majd hordok csatot meg hajpántot – nyugtatta meg Prücsök – meg szoknyát (tette hozzá nyomatékosítva, hogy ezt a problémakört ő már töviről hegyire átgondolta.)
A hajvágás nem tartott tovább fél óránál, a fekete tincsek egyre másra potyogtak alá, Szotyi nagy örömére, aki jobbra-balra tologatta őket.
Mikor készen lett, Gerda hozott egy tükröt, hogy hátulról is megmutassa a kislánynak a remekművet, de az csak ölbe kapta a kutyát, becsukta a szemét, beletúrt fél kézzel annak bundájába, a másik kezével pedig a hajába és megállapította, hogy:
– Jó lesz!