Egy napon új tanítvány érkezett. A Mester kérette Yament, és így szólt hozzá:
– Ő itt Naval, szeretném, ha segítenéd.
Naval négy évvel volt fiatalabb Yamennél, a városból származott. Olyan dolgokról tudott mesélni, amikről Yamen még sosem hallott, tele volt történetekkel, hódításokkal, tapasztalatokkal, szinte folyamatosan beszélt és Yamen szerette hallgatni, mert szórakoztatta. Idővel megismertette Navallal a birtokot, a házirendet, a szokásokat. Megosztotta vele a tanításokat, amiket korábban kapott. Napról napra több időt töltöttek együtt, míg nem egyszer Yamen a nagy magyarázás közben elfeledkezett az ebéd előkészítéséről, csak akkor eszmélt, mikor már harangoztak. Futva érkezett a házhoz. A Mester a terítetlen asztal mellett ült és hallgatott, mozdulatlanul megvárta, amíg felkerül a teríték, megfő a rizs. Yamen kapkodott, ideges volt, felelősnek érezte magát. Naval pedig mindezt nem értette, a barátja után ment a konyhába és csitítani próbálta:
– Ez nem a te hibád, mással is megesik ilyesmi. Nem történt semmi baj.
Naval halkan és kedvesen beszélt.
Egy másik alkalommal mikor a Mester néhány napra elutazott, Naval ötletétől vezérelve lementek a városba és először csak egy teára ültek be a fogadóba, de a teából később pálinka lett, és sorra ürültek a poharak. Yamen nyelve megeredt, mesélt arról, milyen nehéz is néha tanítványnak lenni, hogy sokat követel a Mester és néha teljesen értelmetlen és felesleges munkákat végeztet vele. Naval egyetértett és a mellett volt, hogy legközelebb hangot kell adnia annak, hogy nem hajlandó alantas munkát végezni, hiszen ő tanulni van itt.
Mikor a Mester legközelebb feladatot adott Yamennek, az életében először visszakérdezett:
– Miért tegyem meg?
A Mester csak állt, szomorúan lehajtotta a fejét és így válaszolt:
– Ha ez a kérdés van benned, ne tedd meg.
Yamen pedig büszkén mesélte el Navalnak, hogy milyen jól helytállt. Délután azonban, mikor megjelentek, hogy hallgassák a Mestert, a Mester nem volt ott. Yamen végül a nappaliban talált rá, teázott.
– Mester – szólt hozzá – várunk rád.
– Miért? – kérdezte a Mester – Eltűnt belőled a tisztelet és az alázat, így nem taníthatlak. Azt reméltem, hogy majd segíted Navalt, hogy megértsen egyre többet, de ehelyett te felejtettél.
Yamen megsemmisülve állt a küszöbön, mert hetek óta most először látta meg, hogy mit tett és szembesült annak következményeivel.