Will már órák óta bóklászott a bolhapiacon, mikor felfedezett egy furcsa pultot. Egy középkorú férfi ült az üres asztal mögött, ami egy egyszerű abrosszal volt leterítve. Az arca barna volt, a szeme tiszta kék… maga sem értette, hogy miért lépett oda nézelődni, hiszen nem volt semmi látnivaló.
A férfi megszólította:
– Mit keresel?
– Bidermeier tükröt, liliom mintával. – válaszolta szinte azonnal Will.
A férfi elmosolyodott és folytatta:
– Kinek fontos ez a tükör?
– Hát nekem.
– Miért, mi változik, ha megtalálod?
– A nappaliban a fal. Most minden reggel, amikor felkelek, hiányt érzek, ha megtalálnám a tükröt, amit oda szánok, meglenne mindenem.
– Valóban? Mit éreznél, ha megtalálnád?
– Boldogságot.
A férfi ráncolta kicsit a szemöldökét, majd ennyit mondott:
– Ja, ez esetben, innen a harmadik sor jobbra, menj el a hatodik standig és ott a szekrények közé támasztva megtalálod.
Will kicsit kételkedve indult el a megjelölt irányba… és aztán csodálkozva vette észre, hogy minden úgy van, ahogy hallotta. Ott a stand, ott vannak a szekrények és a két hátsó között ott a tükör. Csodálkozott azért is, mert ezt a sort egyszer már bejárta, és esküdni mert volna, hogy az akkor nem volt ott. Megvette a tükröt és széles mosollyal az arcán indult vissza a férfihoz, de már nem találta.
Heteken át járt később vissza, keresve az idegent, s mikor az nem bukkant fel, elkezdett más piacokra is be-be nézni, hátha valahol felfedezi…
Aztán egyszer újra megpillantotta, ahogy ott ül, egy üres asztal mellett. Hozzá sietett. A férfi megismerte és mosolygott.
– Na, boldog vagy? – kérdezte tőle.
Will elsőre nem értette, de aztán eszébe jutott a legutóbbi beszélgetésük.
– Illik a tükör a szobába. – felelt tárgyilagosan.
– Nem tudsz, vagy nem akarsz válaszolni? – kérdezte a másik.
Will hallgatott.
– Miért jöttél? – kérdezte újra a kékszemű.
– Meg akartam köszönni a tükröt.
– Valóban?
– Meg akartam köszönni… és kérdeznék még mást is.
– Szőnyeget is szeretnél? – nevetett fel a másik.
– Azt akartam megkérdezni, hogy Te valójában mit csinálsz itt?
– Szerinted?
– Információt árulsz. Tudod, hol van az, amit keresek.
– Te tudod, hogy mit keresel?
– Hát… az biztos, hogy nem szőnyeget. Azt is tudod, hogy mit keresek?
– Igen, de sajnos, nem mondhatom meg.
– Ha tényleg információt árulsz, fizetek érte.
– Mennyit fizettél a tükörért?
– 25 fontot.
– Rendben, akkor 50 fontért megmondom.
Will egy pillanatra lemerevedett, arra számított, a múltkori ingyenes tanács után, hogy ez legfeljebb 3-5 font lehet. Megdöbbent, pedig pontosan tudta, hogy ez a válasz sokat ér neki, hiszen emiatt a beszélgetés miatt kelt fel már negyedik hete reggel 6-kor és járta a piacokat… lényegesen többet költött már eddig is erre, mint amit a férfi kért. Benyúlt a zsebébe és az asztalra számolta a pénzt.
– Mit keresek? – kérdezte újra.
– Magadat. – jött a válasz.
– Az mit jelent, hogy magamat keresem?
– Biztos ez a kérdés visz előrébb? Szerintem ezt pontosan érzed… minden reggel… ez az, amin nem változtatott, hogy feltetted a falra a tükröt.
– Akkor kérdezek mást. – lelkesedett fel Will. – Hol találom meg magam?
A férfi rá nézett és mosolyogva ezt válaszolta:
– Minden válasz 50 font…
– Ez hülyeség… – vágta rá Will. – de közben mélyebbre nyúlt a zsebébe és elkezdte kipakolni a maradék pénzét.
– Már csak 42 font van nálam.
– Ennyiért nem választ kapsz, csak kérdéseket. Hol találtad a tükröt?
– Jobbra a harmadik soron, a 6. standnál.
– Jártál ott előtte?
– Igen.
– Akkor észrevetted?
– Nem.
– És mi változott?
– Másodszor tudtam, hogy ott van.
– Ez a helyzet veled is…