Állt az angyal és mellette a lélek. Mind a ketten sírtak, láthatatlan, mázsás könnyekkel. A lélek fiatal volt, szinte gyerek, néhány órája még az apukájával beszélt telefonon… néhány perce még az úton sétált, fülledt nyári este volt. Az angyalt meg hirtelen egy születéshez hívták, komplikációk adódtak… hiába, mostanában kevés az angyal, osztott műszak van, egyszerre kellene lenni három-négy helyen. Képtelenség ezt megoldani.
Most csak álltak itt, anélkül, hogy értették volna…
Végül az angyal szólalt meg:
– Ha nem változott a szabályzat, kb. 3 nap múlva kezdhetsz. Először a sajátjaidat fogod vigasztalni, és ha már el tudtak engedni, kaphatsz közösségi munkát. Azért jobb, ha tudod, hogy olyasmi, mint a szakszervezet, nálunk nem működik.