Érezte. Abban a pillanatban, amikor ráomlottak a kövek a szurdokra, Szélszava elvesztette az eszméletét és a földre rogyott. Érezte, de nem tudta, nem akarta felfogni, mit jelent ez az érzés… attól a naptól kezdve nem énekelt.
Meggyújtotta minden este a tüzet, és figyelte a nyugati látóhatárt. Már csak pár nap volt a télig, látta, amint a hegyek felől gyűlni kezdenek a hófelhők. „Azt ígérte, az első hóra visszatér” – suttogta saját magának.
Aztán feltűntek a lovak és a szekér, de csak két lovas volt velük. Szélszava messziről látta, hogy egyikük sem Fekete Toll. Sápadt Fény ült az egyik lovon és Pendülő Íj a másikon. Szélszava nézte, ahogy eléjük siet a tábor, de ő képtelen volt mozdulni. A sorsa jött vele szembe, amivel nem akart találkozni.
Hallotta, ahogy felsírnak az asszonyok… és a tűzre szegezte a tekintetét.
Ott állt az ormon, amíg be nem esteledett, és csak rakta egyre az ágakat a lángok közé, küldte a füstjeleket az égbe. Nézte, ahogy a tábor közepén máglyákat emelnek: 10 máglyát. És aztán, mikor már gondolkozni is képtelen volt a fájdalomtól, a lábai elindultak vele, lefelé… és a sátruk felől eső máglyához vitték. A testet egy szőrme takarta. Szélszava, közelebb lépett és felhajtotta. Ott feküdt Fekete Toll, az arca sápadt volt, a szeme lecsukva, mintha csak valami mély álomba merült volna. Szélszava nézte az arcívet, a szemöldökét, a csupasz állát, lassan megsimogatta a kezével… és ahogy ott állt, egyszer csak egy hópehely szállt a kezére és elolvadt, aztán Fekete Toll arcára is hullott, de ott megült, aztán hullott még egy és egy másik… lassan, vékony rétegben beborította. Szélszava nézte ezt és számlálatlanul folytak a könnyei. Amikor a szavát vette, hogy első hóra hazatér, mást értett alatta…
A sámán vezette végül a sátra felé a nőt:
– „Atyáihoz tér meg.” – súgta neki közben. – Engedd el.
A Szélszava nem válaszolt. Betért a sátorba, előkereste Fekete Toll tőrét és felkészült arra, hogy vele hal, de a sámán, mintha csak megsejtett volna valamit, utána jött és kivette a kezéből a fegyvert.
– Értem, hogy vágyod a halált, de te élsz. A férfit a halálba akkor követheted, ha hív. – szólt az öreg, és magára hagyta.
Szélszava ott maradt az üres sátorban zokogva, a földön előtte heverő tőrrel.
És hetek teltek el és ő minden reggel a halállal ébredt és minden este a halált várva feküdt le, de Fekete Toll nem hívta. A férfi azt akarta, hogy éljen.