Yamen egy nyári napon a fa alatt ült és merengett. A Mester mellé lépett és megszólította:
– Min gondolkozol?
– Találkoztam egy emberrel, aki az élet vizét kereste. Mester, mit jelent az, hogy „az élet vize”.
A Mester elmosolyodott és így szólt:
– Gyere velem! –  majd a kerti asztalhoz vezette. – Ülj le és várj itt!
Néhány perccel később megjelent újra, a kezében egy pohár vízzel. Yamen elé tette és így folytatta:
– Ez az élet vize. Addig nem állhatsz fel innen, amíg nem érted.
Yamen bólintott. Órákon át ült ott és figyelte a poharat, figyelte a vizet. Közelről, távolról, időnként beleszagolt vagy megérintette. A nap egyre erősebben sütött és ő egyre szomjasabb lett. Nézte a vizet és meg akarta érteni.
A Mester mikor elsétált mellette, látta, mennyire szenved már a tanítvány, ezt mondta neki:
– Amíg a részleteket figyeled, nem látod a lényeget.
Aztán megint órák teltek el.
Este felé járt már… a nap alábukóban volt, mikor a Mester ismét megjelent a kertben, nézte az asztalt, ami mellett nem ült senki, nézte a poharat, ami üres volt és elmosolyodott.